Chapter 01.

Sziasztok! Ez lenne az első fejezet. Remélem tetszeni fog:)
Zsófii

Tökéletes élet...Csak én nem ismerem ezt a fogalmat? Hmm, had meséljek az „életemről”. Kiskoromban még rendben voltak a dolgok. Vagyis...jobban, mint most. Aztán egy este apám részegen jött haza, ami nem lett volna meglepetés, de megütötte anyámat, aztán...engem. Kicsi voltam, úgy 6 éves, nem tudtam mit tenni. Csak sírtam, és hagytam, hogy levezesse rajtam a dühét. Miután ez megtörtént, felment a szobájába és mintha mi sem történt volna elaludt. Az orrom elrepedt, a szám felszakadt, de a lelki sebek fájdalmasabbak voltak. Ez 10 éve történt. Azóta hozzászoktam. Ha valami nem úgy történt ahogy akarta, ütött. Hogy mért nem szöktem el? Nincs hova. És ha lenne is, az évek során kiderült, hogy apám a maffia tagja lett, bárhol rám találnak. A suliban erről senki nem tud. Nem nagyon vannak barátaim, sőt. Mindenkivel megvan a felszínes „jó osztálytárs” kapcsolat, de ennél több nincs. Nem bízom senkiben, nem akarok újra csalódni. Ezáltal barátom sem volt. Bár ha lenne is, Drake (az apám) valószínű kinyíratná. Borongós gondolataimból az ajtócsapódás rángatott ki. Drake hazaért. 9óra, ideje volt már. 

- Grace – hallottam Drake hangját. Kezdődik... - gondoltam magamban. Lesiettem a lépcsőn, nem akartam, hogy ebbe is belekössön. 

- Szia Dra-apa – javítottam rögtön.

- Mit mondtál? Mégis hogy képzeled? Én nevellek, az én pénzemből élsz, és még azt sem vagy képes mondani hogy apa, te ribanc? – kezdett ordítani, és éreztem ahogy égni kezd az arcom az első pofontól, amit követett a többi is. Éreztem a vér ízét a számban, majd lassan minden abbamaradt. Gyorsan felfutottam a szobámba, remélve hogy mára ennyi volt. Már a könnyeim sem folytak, ahogy tükörbe néztem. Eleinte megrémisztett a látvány, és a tudat, hogy ezt a saját apám tette velem, de ennyi idő alatt megszoktam. Átöltöztem, összepakoltam holnapra a könyveim és készültem lefeküdni, amikor nyílt az ajtóm. Megdermedtem, nem tudtam elképzelni ki lehet. Vagyis volt tippem, de ő évek óta nem járt a szobámban. Beljebb jött, becsukta maga mögött az ajtót és kulcsra zárta. Ha eddig nem voltam ijedt, most a vér is megfagyott az ereimben. Elindult felém, majd ahogy elém ért elkezdte csókolni a nyakam és lehúzni a felsőm. Mikor rájöttem mit akar, megpróbáltam ellökni magamtól, de csak azt értem el, hogy megpofozott. Ledöntött az ágyra és rám mászott. Felsőmet erőszakosan levette rólam, kezeimet lefogta, én pedig nem tudtam mit tenni. Könnyeim megállíthatatlanul folytak. Próbáltam lelökni magamról, de még a részegség ellenére is erősebb volt. Ahogy elkezdett lejjebb menni a hasamhoz, egy hirtelen ötlettől vezérelve megrúgtam. Reméltem, hogy eltalálok valami olyan pontot amitől elájul. Szerencsém természetesen most sem volt, de egy kicsit elkábult a fájdalomtól. A pillanatnyi megingását kihasználva kimásztam alóla, felkaptam egy poharat és leütöttem vele. Ezt talán megteszi, amíg elmegyek. Gyorsan magamra kaptam egy rendes felsőt és nadrágot, és már kint is voltam a szobámból. Lefelé menet eszembe jutott, hogy nincs hova menjek, késő van és hideg, de bárhol jobb mint apámmal. Elkezdtem a suli felé sétálni, majd meggondoltam magam és céltalanul bolyongtam tovább. Többször úgy tűnt, hogy követnek, de megfordulva nem láttam senkit. Egyszer csak hátulról valaki egy rongyot szorított a számhoz. Éreztem, ahogy kábulok. Ekkora pechem is csak nekem lehet, megszökök apámtól aki megakar erőszakolni, erre elrabolnak. Ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt összeestem támadóm karjaiban.